| |
Nagyon-nagyon hosszú volt ez a hét. Voltak a héten jó és rossz dolgok, de a legtöbb az jó volt. Ha azt hittem volna, hogy akkor kész itt a világvége akkor jött egy sms, hogy "sziamitcsinálsz?" Minden este voltam valamerre csavarogni és találkoztam mindenkivel akivel lehetett. Két ember mellett ébredtem fel a héten, egyik se volt ismeretlen, de nem velük akarok együtt lenni.
Ezen a hétvégén elég lelki és fizikai erőt éreztem ahhoz, hogy kimozduljak és lassan 3 hónap után ne kocsival induljak be szülővárosomban szórakozni. Terveim voltak kivel akarok az este folyamán összefutni. Találkoztam is akivel terveztem, talán tegnap este még tudtam volna jelentőséget adni annak, ami köztünk történt, de ma este már nem. Képes voltam akoholizált állapotba kocsiba ülni és ráadásul más autóját vezetni, ha lekapcsolnak a rendőrök cseszhettem volna a jogsim.
Elvagyok, megvagyok, még kicsit mindig beteg vagyok. Nem küzd a szervezetem a betegség ellen, de ezek ellenére én tömöm magam mindenféle vitaminnal és gyógyszerrel. Próbálom magam összekaparni. Az elmúlt napokban élveztem, hogy egyedül vagyok, de most már társaságra vágyom. Hetek óta mászkálok haza vidékre és egy szórakozóhelyre akarok csak menni, hogy valakit láthassak és ha látom is persze szóba már nem merek vele állni, csak egy mosollyal felé inteni. Nesze nekem, ha csak ennyi megy.
Egyszer volt, hol nem volt. Fogalmam sincs.
Lassan másfél hete beteg vagyok, kiírtak betegszabira életemben először. A nővérnek csak annyit említettem, hogy a lakótársam jár ide, ő már rögtön mondta, hogy igen a "Szőke", igen Ő. Bár lábalok ki a betegségből a lelki betegségem és mindenféle hülye gondolat meg most önt el. Nem tudok még mindent a helyére rakni, de remélem a pihenés most ezen segíteni fog.
Nem tudom miért, de hiányzik. Lassan egy hete már vége, de még akkor is őt szeretném. Részben az én hibám is, hogy vége lett részben az övé is. Nekem akarnom kellett volna jobban, ő meg lusta volt engem kivárni. Mikor megbeszéltük, hogy legyen ennek vége, csak azt tudtuk emlegetni, hogy volna, volna, volna... és elengedtük egymást. Nem akarok már a dolgoknak jelentőséget tulajdonítani, mert nem volt hosszú lefolyású ez a "kapcsolat", de ami benne volt az nekem tetszett, de a jelek tanulsága szerint nem ugyanarra vágytunk, ha ezt a szempontot nézem viszont, akkor jobb, hogy vége.
A múlt hetem nagyon-nagyon hosszú volt. Még belegondolni is fárasztó. Hétfőn túlestem egy elváláson, az úriemberek száma minusz eggyel csökkent, a pultoslány itatott a végén már és másnap reggel elkéstem a munkából egy órát, ha Szőke pasijának a telefonja nem csörög még többet is kések. Kedden a miniházibuliban a kommersztől kicsit bekészültem, a másnapot megint romokban kezdtem. Szerdán "gyeremegmutatomazújlakásom". Csütörtökön melegexemmel és Szőkével kitárgyalunk mindent pár pohár szörp mellett. Pénteken este haza melegexékkel és este 8-kor kidőlök és elalszom. Szombaton még buliba megyek, mert látni akarom a minuszegyfőmet, értelme nem sok, de kell. Kicsit lebetegszem közben. Vasárnap vissza Pestre már totál betegen. A rossz és szomorú pillanatokban a héten mindig volt ott valaki, valakik mellettem és ami rossz lett volna az is jó volt.
Egész hétvégén annyira nyűgös és depresszív voltam, hogy azt elmondani nem tudom. Mindennel bajom volt és mindenki idegesített. Most nem autóval jöttem fel, mert még az is idegesített volna, ehelyett busszal másfél óra alatt felértem, mert a sofőr kicsit lassan vezetett plusz még fél óra volt metróval, mert fradis szurkolókba keveredtem. Lényeg a lényeg, hogy mire felértem a lakásba minden bajom egyszerre elmúlt és már nem vagyok se ideges se depresszív. Szeretek felérni Pestre vasárnaponként, mert megnyugtat, ha itt vagyok.
Más. Megvettem életem első laptopját. Gyönyörű a kicsike. Mintás a borítása, nem túl nagy. Azt még nem tudom mit tud és mennyi a teljesítménye, de a tesóm szerint hozzám képest túl okos...
Valami nincsen rendben vagyis velem azt hiszem minden rendben. Igazából az a rossz, hogy akivel én szeretnék jobban többet együtt lenni azzal, egyre kevesebbet találkozok és beszélek és ez nem tetszik, dühös vagyok mérges és fáj. És már megfogadtam, hogy nem most nem fogom keresni, de nem tudom megállni, mert tudni akarom mi van vele. Ez így nekem nem jó nem kell, több kell.
Megint lemerültem, nem is kicsit. Igazából semmihez sem sincsen erőm. A mai nap csúcspontja a munka utáni meki volt. Mire most belekezdenék abba, amit le akartam írni addigra el is fáradtam, úgyhogy asszem ez most ennyi.
Azt hiszem elszaladt velem kicsit a lovacska minden értelemben. Nem akarom kifejteni, jobban érzem magam, ha csak kevesen sejtik mit művelek mostanában.
Nem unatkozok mostanában. Munka nagyon sok van, mint mostanában, néha akár 12 órákat is lehúzok, de csinálom, mert kell. Pasi is akad, nem is egy, hanem kettő. Nem kéne, de tetszik a szituáció, bár nem akarok két szék közül a pad alá kerülni, azért igyekszem nem túlzásba vinni a dolgokat. Kedvem jó, bár hétvégén a végkimerülés határán voltam. Buli mostanában zéró, ivászat zéró. A munka miatt szinte nincs is időm elgondolkodni azon, hogy mit és miért csinálok, ez kicsit zavar, de stabilan elvagyok.
2009. 08. 21., by miss s.1 komment
Napok óta rágódok valamin, kimondani nem fogom. De zavar, nem tudom hova tenni, kellett volna nem kellett volna gondolatkört pedzegeti.
Egy hete itthon vagyok a szülővárosban. Eddig minden este voltam valahol, ma este kivételesen kimaradt, mert azt hiszem napszúrást kaptam és nem bírok az ágyamból se felkelni és ég mindenem. El is felejtettem mennyire szeretem Pestet.
Szóval szabadságon vagyok és itthon a szülővárosomban. Kicsit nehéz itthon lenni, napközben nem csinálok semmit csak filmet nézek a laptopon és szundikálok. Anyukám is megnehezíti, próbál kedves lenni és oktatgatni mit és hogyan csináljak és mit vegyek fel, mert ugye szerinte már öreg vagyok és az én koromban már nem mindegy és felejtsem el ezt meg azt a fiút, mert úgy sem hozzám való. Én csak nézek rá, hogy miről beszélsz nem is ismersz, ne mondj semmit,de ez csak a dolgok teteje. Valami baja a vérnyomásomnak is van, mert tegnap két pohár bor után zsibbadt az arcom és zúgtak a füleim, ha nem ülök le akkor a borutca kellős közepén esek össze. Szívem szerint már pakolnék és mennék vissza Pestre, de kell még a nyugalom, ha erőltetem is.
Az elmúlt években csak az érdekelt, hogy másoknak megfeleljek, ki mit gondol rólam, kinek hogy tetszik, amit csinálok, de ennek már vége. Nemrég fedeztem fel, hogy már minden irányítás az én kezemben van. Nem érdekel ki mit gondol és kinek tetszik az, amit csinálok, ez már a koromtól független dolog, amin keresztülmentem az elmúlt évben az inkább a jellemem megváltozása. Nem kerülök ki semmit, ami az utamba kerül és megrémiszt, szembenézek vele és állom a sarat. Előrébb jutok az életben és elérem, amit akarok. Nem mindenki tud rólam mindent és azokat a dolgokat, amiken az elmúlt pár hónapban átgondoltam és döntöttem, de akik körülvesznek akarva-akaratlan is mellettem álltak, ha nem is tudtak róla. Nagy volt a kísértés a depresszió és a pánikbetegség felé mostanában, de végleg elengedtem mindent, ami ahhoz a múlthoz kötött, ami miatt egy éve Pestre költöztem. Ami most van az a legjobb dolog, ami valaha történt velem. Ami még az utóbbi időben sokat jelentett, azok a barátságok, kötődtek újak és szakadtak is el, van akit sajnálok és nem értek, de van olyan új és régi, ami nem okozott csalódást.
Elkezdtem tervezgetni, mint pl. utazás szeptemberben vagy októberben külföldre.Tanuljak nyelvet, járjak el tornázni, ehhez már csak több pénz és energia kéne, de rajta vagyok.
Már régen nem írtam, nem is tudtam és nem is akartam. Hosszú idő óta végre megint nyugodtnak érzem magam, voltak kétségeim az életemmel kapcsolatban, de döntést hoztam és a kérdések elfogytak. Nem értettem a saját magányomat és nem is tudtam elfogadni, hogy egyedül vagyok, akartam valakit, aki mellett feloldódom és akivel megoszthatom azt, aki és ami vagyok és amihez már kevesek a barátaim. Már a magány sem kérdés.
Ma találtam egy postot erről, értettem és elmosolyodtam.
"As Elvis Presley says : “Are you lonesome tonight?” and when you’re alone, what do you really do? How do you deal, how do you cope with yourself? Is it a burden? Or is it for you a way to dive deep into your soul and understand yourself? In my case, it’s both.
Sometimes I feel really alone, and I have no one to talk to. Sometimes there is this moment that I really need to be alone and to understand what’s going on, not in the world, but within myself. So, your thoughts on loneliness, that very very strange feeling that once a day or a week, we do feel.
Love,
Paulo Coelho"
Végül is megvagyok, elvagyok.Sokat dolgozok nagyon néha napi 11-12 órát, hetek óta most volt az első nap, amikor nem kellett reggel 8-tól este 7-ig bent lennem. Most pedig végre majd kialudhatom magam. Igazából arra vágyok, hogy egy kicsit egyedül legyek és átgondoljak egy csomó dolgot és eldönteni mit és hogyan szeretnék. De még arra sincsen időm, hogy aludjak és olvassak vagy csak úgy szimplán unjam magam. Ma nem kellett annyit túlóráznom és elmentem vásárolni, de persze semmit sem vettem meg, mert akkora sor volt, hogy nem voltam hajlandó végigállni. Eljöttem utána egy kávézóba bekapcsoltam a laptopot egy kávé és cigi mellett és lenyugodtam, ez már régóta kellett.
Eljutottam a teljes végkimerülésig. Ezen a héten szülihetem volt ( szülinap előtti hét). Zsinórban 6 napot ittam végig és utána munka 3-4-5 órás alvásokkal, megérte, mert elmondhatom, hogy ez volt életem egyik legjobb hete, ha címszavakban mondanám el akkor csak úgy zajlana, hogy: katica, bor, bakardi, cigi, alvás, munka, szusi, gödör, röhögés, thx Szőke, reggeli mosolygás a metrón az elózó estére.
Amire egész héten ittunk, mint kívánság be is teljesedett. Ma kicsit a kevés alvás és a dolgok hiánya miatt sírva fakadtam, de lezártam a szülinapom kedves társaságban rosé mellett, ajándékkal a kezemben nevetve az élet dolgain.
Még mindig szünet és nem tudok írni annyira. A napjaim hullámzóak, általában nagyon jók, néha fáradtkás és befordulós. Vannak lelki mélységeim, amikkel küzdök, de nem akarok beszélni róla. Munka jó, van saját irodánk, kaptam feladatkört, amiért én felelek, jól fizetik a túlórát. Szerelem? Na az most éppen nem foglal le, nincsen senki, bár hétvégén megint elhangzott a kérdés Pesten vagy-e, nem, nem voltam sajna.
Mintha elfogytak volna egy ideje a szavaim, élek vagyok, de nem tudom leírni mi van velem. Akadnak nehéz dolgok és jók és sok a jó mostanában. Állandóan kimerült vagyok, néha már annyira, hogy napközben zsibbad az arcom a fáradságtól. A hétvégéket, pedig végigalszom meg bulizom. Ez ennyi.
Sok kérdés van a fejemben és még kevesebb válasz. Örlődök, gondolkodom, nem tudom mit és hogyan, ha találok egy feleletet, akkor újabb kérdések öntik el a gondolataimat. Fáj a fejem minden nap és keresem a válaszokat. Hogy milyen kérdések zajlanak bennem az lényegtelen, én dolgom, én életem.
Nem jó a pánikbetegség, soha nem tudhatod mikor jön rád mikor kell vele megküzdened. Amikkor velem elkezdődött észre se vettem, hogy mi történik velem, de miután világossá vált miben szenvedek utána megtanultam lekezelni és leküzdeni. Lekopoghatom már tünetmentes vagyok, de vannak napok, amikor nehezebb. Ma például ilyen volt, reggel már a metrón remegtem és egész nap tartanom kellett magam, hogy ne kapkodjak levegő után és ne folyjanak a könnyeim. Sikerült. Hazaérve egymás után 2 cigi, tv, egy liter ásványvíz és elmúlt az egész napi feszült hangulat. Ma munkatársak között tárgyaltuk a pánikbetegséget, volt, aki az idegklinikán kötött ki és nem volt hajlandó a heroinfüggőknek való nyugtatót bevenni és ezért füvet szívott, végülis így is lehet.
Egyébként élem az életem,bár mostanában kicsit fáradtabban és allergiával küzdve, hétköznapok és a hétvége barátokkal és némi alkohollal fűszerzve.
Minden jól alakul és jól van ahogyan most van, mini kudarc a szerelemben, de erre már tojok. Csütörtök este ütős kis koncerten voltam, körülöttem az asztalnál zenészek és kedves emberek, nevetünk, a poharam sose üres. Elhangzik, hogy te egy érdekes ember vagy. Péntek elvileg randi, de mégse, legalább kialszom magam végre. Szombat, ma. Elhívom az egyik régi barátom gyere Pestre bulizni. Kérdés miért, válasz miért ne. A következő kérdés már az, hol is laksz Pesten. Nem unatkozom egy percet se, nem is akarok, élni akarok.
Jól érzem magam mostanában, pasi nincsen, munka van, barátok vannak. Sok minden történt velem és mégis semmi. Életemben nem dolgoztam ennyit, mint mostanában, de csinálom, mert előrébb is léphetek rövid idő alatt. Belekerültem a munkahelyen a tűzfészekbe, a főnök irodájában csücsülök és mindent hallok, amit nem akarok és egyszer jókor jó időben odaadtam az önéletrajzom. Remélem bejön, nagyon szeretném.
És a barátság. Mély barátságaim vannak és olyan fokú bizalom, amit nem nagyon szoktam tapasztalni. Ma este M. átjött esküvőiajándékot csomagolni vagyis ő csomagolt én meg néztem,aztán hazafele a városból odaadta az autóját, hogy vigyem haza és holnap azzal menjek hozzá. Lehet hogy kölcsönautó nem a barátság mércéje, de ez most meghatott. Jóbarát, pedig feljött volna ma értem Pestre, mert nem tudtam volna a sok motyómat hazahozni. Holnap megyek az egyik barátnőm eskövőjére és pasi hijján őt viszem magammal. Koszorúslány partner nélkül ciki lett volna.
Fáradt vagyok nagyon. Lefárasztottak az elmúlt napok, hetek, események, bulik, munka egyszóval minden. Vannak dolgok, amik megszűntek érdekelni engem, nem akarom tudni a miértjét, ezt nem kell érteni, csak le akartam írni.
Kérdezte mit csinálok este, ráérsz-e. Nem csináltam semmit, ráértem. Rájöttem az ilyen nem nekem való, nincsen benne érzelem. Jó volt, kellett, de ez nem én vagyok.
Még mindig a zűrös hétvégém szétgurult darabkáit próbálom összerakni, de semmi nem áll össze a dolgora nem tudok magyarázatot adni és nem is akarok.
Jó kis hétvégém volt megint. Volt benne lánybúcsú, munka, hajnali ötkör még üvegezés, sms Szépfiútól, zp, sör, bor, pálinka,shopping. Csak annyit tudok megjegyezni most így vasárnap este, hogy szeretlek pest. Szőke pedig azt énekelte nekem "csinálj olyat, hogy másnap szégyelld, hogy"...
Volt egy jó kis hétvégém, pihenés nem sok volt viszont még soha életemben nem ittam el annyi pénzt, mint amennyit szombaton. Beszereztem egy új nadrágot is magamnak. Végre sikerült 2-3 kilót leadnom. Nincsen semmi negatív most az életemben. Ma vitt egy kicsit Rosszfiú a motorján. Fáradt vagyok kicsit az első munkanap után, ezért maradtak a tényszerű történések.
Zajlik velem az élet, nem unatkozom, munka is lett. Kiderült, hogy megint Rosszfiúval fogok egy helyen dolgozni. Ennek most nem tudom örüljek-e vagy sem. No mindegy.
Valahogy azért nincsen most jó kedvem, ezért megvettem azt a könyvet, amire már vagy 7-8 éve vágytam: Charles Dickens: Szép remények.
|
|
|
